Az 5 ország 1 folyó projekt nemzetközi PETagóguscsapata is részt vett a III. Tisza-tavi PET Kupán

Üzemlátogatás 2022. június 21

Az Erasmus+ program keretében zajló projektben a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége is partner. A projekt Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Ukrajna és Magyarország környezeti neveléssel foglalkozó pedagógusai, civil szervezetei számára biztosít lehetőséget az elméleti és gyakorlati oktatás számára hasznos, praktikus gyakorlatok megismerésére, megosztására.

A résztvevők már több hazai és külföldi projekttalálkozón, magyarországi üzemlátogatáson vettek részt, tavaly a II. Bodrogi PET-kupán már egy-egy kenuban eveztek és tisztították a közös folyót, most június 16-19 között pedig a III. Tisza-tavi PET-kupára neveztek be.

A Tisza-tó, amelynek „lánykori neve” a Kiskörei víztározó, 1973-ban, 127 km2 területével Magyarország második legnagyobb tava. A 30 km hosszú mesterséges tavat az öntözés, árvízvédelem és az energiatermelés számára hozták létre és a tó vízgyűjtő medencéit 12 öblítőcsatorna táplálja, területén több száz sziget, belső tavak, csatornák jöttek létre. Az érkező folyó – sajnos - itt is teríti hulladékát, amelytől meg kell óvni ezt az ökoturisztikai látványosságot, annak egyedülálló faunáját és flóráját. E célt szolgálja az immár III. Tisza-tavi PET Kupa, amelyre június 16-19. között került sor.

Az első napon, Tiszafüreden kezdődött a hajó(tutaj) építés, amely – a koncepcióhoz illően – hulladékok felhasználásával zajlott. Ugyanis a tutaj, amely a PETagógus nevet kapta, hulladékokból készült: bontott fa, petpalack, hibás műanyag raklapok, kidobásra szánt műfű, ponyva, biciklikerék belső). Itt kell megemlíteni, hogy a projekt molinója – terven felül – megújuló energiaforrásként „hajtotta” olykor ezt a járművet a Tisza vizén, ezért további innovációkon a fejlesztők erősen gondolkodnak…

A III. Tisza-tavi PET Kupára benevezett 14 csapat (vállalat, baráti társaság) egész nap szorgoskodott a tutajok építésével, a lebegést biztosító, használt petpalackok szivárgásmentességének ellenőrzésével, majd szárazjéggel, ecettel való „megfeszítésével”, amelyekből végül óriási „petehurkák” (2 db) készültek a raklapok alá és megfelelő rögzítés után (használt biciklikerék belső) biztosították a felépítmény vízen maradását.

Az építést néha megszakítottuk, hol egy (nekünk kisebb) baleset - amikor a Kapitány lábát kellett kezelni - hol pedig a média érdeklődése miatt.

Ugyanis miközben a csapat tagjai szorgoskodtak, „becsúszott” egy-két riport, tv felvétel, fotózás, de ez nem okozott fennakadást, estére elkészült a MŰ.

A PETagógust másnap reggel – a többi csapat férfierejét is igénybe véve – közösen vízrebocsátottuk. És láss csodát: legnagyobb örömünkre, de várakozásainknak megfelelően ott (fent) is maradt. Ekkor már fellélegeztünk, majd a vízijármű vízirendészeti jóváhagyása után beköltöztünk a tutajra, bebútoroztuk és felosztottuk a munkát, ki lesz a fedélzeten és ki a 3 kenuban.

A délelőtti, ünnepélyes megnyitó után, amelyet a korelnök Gyenes Károly tartott, elénekeltük indulónkat és a hagyományos szódavizes locsolkodást követően elérkezett az indulás izgalmas pillanata.

A nap során 3 kenuban evező csapattagok a Tisza-tó öblítőcsatornáin haladva, a tutajra „ráhordták” a vízből, a nádasból, a hullámtérből zsákokba szedett hulladékot és ott, a fedélzeten történt a szelektálás a megfelelő zsákokba: petpalack, színre válogatva, üveg, egyéb kommunális hulladék, főleg polisztirol, amelynek ázó, majd leváló morzsalékai hozzájárulnak a folyó mikroműanyagokkal történő szennyezéséhez, ami még veszélyesebb a víz élővilágára.

Amikor a tutaj is „megtelt”, érkeztek a vezérhajók, a PETényi és a Logisztika, akik a szárazföldi válogatás helyszínére, a napi végállomásra vitték a zsákokat. Az átrakodás ideje alatt „röptében” kaptunk édességet, kávét és biztató szavakat, amelyek az elrobogó motorcsónakok által keltett óriási hullámok és a szúnyogok miatt – igencsak ránk fértek…

A csapatok 8 km megtétele és a vízfelület, hullámtér megtisztítása után, péntek este Tiszaszőlősre, az Aranyosi Kikötőbe érkeztek és a vezérhajók megérkezése után, a parton azonnal felállt a csatárlánc és kézből kézbe adogatva megtörtént a hulladékokkal teli zsákok „partraszállása”, a hajók kiürítése. A válogatás nélküli zsákok tartalmát ezt követően az önkéntesek, a csapatok kézzel továbbválogatták – éjszakába nyúlóan, vagy pedig a másnapi

indulásig.

Péntek este a PETagógusok kis csapata kapott egy „fülest”, és gyorsan – hogy le ne késsük – telekocsi üzemmódban elmentünk Poroszló környékére, ahol a kis Tisza partján – sokan életünkben először – élőben láttuk a „Tisza virágzását”, azaz a tiszavirágéletű kérészek párzását és elmúlását… A tanárcsapat szerbiai tagjai ezt már napokkal ezelőtt megtapasztalták, a délről érkező meleg most a hazai lárváknak is kedvez:

Szombaton reggel Tiszaszőlősről indultak a csapatok, újabb 7 km-es útra, a part, a hullámtér megtisztítására. A tutajon gyűltek a zsákok, mert a csapattagok földön, vizen, pontosabban árkon-bokron keresztül verekedve magukat szedték össze a néha már a partfalba beépült üveg és petpalackokat, fél pár csizmákat, papucsokat, gyerekjátékokat, izzókat.

Estére Tiszaderzsen, a Kárász Kikötőben kötött ki a tavi PET-kupa csapata, ahol ismét a szokásos kipakolás, válogatás következett.

A szálláshelyre visszaérkezve, szombaton este került sor a PETaSztár programra, amelyen mindegyik csapatnak egy produkcióval kellett jelentkeznie. Az általunk előzetesen megbeszélt dalt, sajnos más csapat ellőtte, így gyorsan átvariáltuk a műsortervet és a részletektől megkímélendő az olvasót, csak az elejét másoljuk ide, egy kis dúdolgatás erejéig:

„Kis pethajónk ring a Tisza vizén, PETagógus áll a túlsó szélén,

petpalackot szorongat kezében, integet, hogy evezzek feléje.

Eveznék, de nem bírja a karom, kis pethajóm, tele van már nagyon,….stb.”

Vasárnap Tiszaderzsről indulva - dolgos, de egyesek számára vízbeborulós 5 km megtétele után - déltájban elénk tárult a Tisza-tó igazi, nagy mérete és a part mentén poroszkálva, figyelve és hulladékokra vadászva - késő délután a végállomásra érkeztünk, Tiszanána-Dinnyéshát kikötőjébe.

Itt - ugyanúgy, ahogy összeraktuk - szét is kellett szerelni a tutajokat, eltávolítani a hulladékot, a kenukat kitakarítani, nyomainkat eltüntetni, a holmikat elpakolni.

Öröm volt látni és tapasztalni, hogy a résztvevők nemcsak az építésben, a vízre bocsátásban, de a szárazföldre történő kiemelésben is közösen munkálkodtak. És végre egy igazi strandon alámerülhettünk az általunk is tisztábbá vált Tisza vizébe.

Ezt követően itt került sor az eredményhirdetésre, ahol a PETagógus csapat a 12. helyért járó díjat és okleveleket vehette át - a 14+2 csapat közül.

Az idei PET kupák első versenyén, a III. Tisza-tavi PET Kupán is az volt számunkra fontos, hogy ne terheljük közös, éltető folyamunkat, adjuk vissza természetes állapotát, amellyel táplálja a földet, a mezőgazdaságot, az élelmiszereket, az élőlényeket. Minden egyes, nem odavaló hulladék eltávolítása maga az eredmény, a siker és ennek megelőzésére még nagyobb energiákat kell fordítani az 5 országban, az 1 folyóért.

A PETagógusok:

Bitter Zsuzsa kapitány (Magyarország, Természetfilm.hu Egyesület)

Lelkes Zsuzsa Zsejke (Szlovákia, TrashOut Egyesület)

Szabadosh Anna (Ukrajna, Green Varosh Egyesület)

Heé Enikő (Ukrajna, Ungvári Magyar Tannyelvű Elemei Iskola és Drugeth Gimnázium),…)

Bajtai András (Szerbia, Természetjáró Egyesület)

Cikó József (Szerbia, Természetjáró Egyesület)

Körmöczi Zoltán (Szerbia, Természetjáró Egyesület)

Huszta Erzsébet (Szerbia, Természetjáró Egyesület)

Kutasi Klára (Szerbia, Természetjáró Egyesület)

Székely-Farkas Timea (Románia, Eco-Mountain Transylvania Egyesület)

Farkas Annamária (Románia, Németh László Elméleti Líceum)